Bejegyzések

Viharfelhők

Kép
Miután átkerültem az új részlegbe, hamarosan mélyrepülésbe kezdtem. Nem értettem hova lett a magabiztosságom, miért kérdőjeleztem meg a józan eszemet vagy akár a megérzéseimet. Holott mélyen éreztem, hogy valaki ok nélkül bánt a hátam mögött. Bár tele voltam kételyekkel az új munkakör tudásanyagát szépen, lassan elkezdtem elsajátítani. A mai napig áldom a főnökeim türelmét! Valahol biztonságot nyújtott ebben a kritikus helyzetben az, hogy a régi kollégák és a párom a közelben voltak. Habár eléggé rosszul viseltem, amikor a műszakaink külön fordult, mégis igyekeztem kizárni a problémákat és valahol jól érezni magamat a munkámban. Élvezni, hogy amikor egyedül vagyok a műszakomban, magam felelek mindenért. Ez persze egyre nehezebben ment és napi szinten kűzdöttem magammal. Elég jó vagyok, megfelel-e a munkám? Vajon mibe köt bele a hidegrázós kolléga? Mélyen éreztem, amit a páromnak is elmondtam, hogy valami nem stimmel azzal a bizonyos kollégával és azt sem hiszem el, hogy a főnökeim ezt ...

Darázsfészek

Kép
Két év kegyetlen tapasztalatával egy elkerülhetetlen találkozással és egy iszonyatos lelki mélypont, amolyan lélek sötét éjszakája után rádöbbentem, hogy beakadt az életem. Állóvízben... egy ragacsos mocsárban rekedtem amiből se előre, se hátra és amiben legalább nem sülyedtem még lejjebb. A manifesztációt el is felejthettem, mert bármi pozitívat szerettem volna teremteni, behozni az életembe az soha és semmilyen formában nem valósult meg, ellenben a rossz sem. Mondhatni vigyáztak rám odafentről, amíg én a saját démonaimmal nem kezdtem eszeveszett harcba. A kollégáktól és a páromtól, képletesen búcsút kellett vennem, mert bár egy helyen dolgoztunk, de egy helységen belül. Távolabb egymástól, bár azért láthattuk egymást. Tudtuk heccelni egymást és ilyenkor hangos nevetés és átkiabálások hallatszottak, majd újabb nevetés. A részleg, ahová felvettek, teljesen más tudást igényelt, mint amiben addig dolgoztam. Úgy gondoltam ez nem fog gondot okozni, hiszen eddigi életem során minden munkakö...

Ahogyan indult

Kép
Két éve költöztünk el otthonról. Nem volt egyszerű döntés, de muszáj volt, mert abban a városban már nem lehetett egyről a kettőre jutni. 30 x évet hagytunk ott a családunkkal és az összes már megfakult, szertefoszlott emlékkel és álommal együtt. Barátnőm, már jó ideje mondogatta, hogy lépjünk onnan, de valami mindig visszatartott minket. Aztán amikor egyre több és több dolog lépett ki az életünkből, egyre több dolog halt el és ki mellőlünk, akkor már zsigerből éreztük, hogy indulni kell. Párom, barátnőm javaslatára már akkor jelentkezett egy nagyobb város munkahelyére, ahová szinte azonnal fel is vették. Ekkor már az esküvőnk szervezése is éppen zajlott. Szinte csodálatosan és zökkenőmentesen tudtam leszervezni mindent, habár az esküvőnket, két lélek földi síkról való távozása és az anyakönyvvezetőnk balesete is tarkította. Az esküvő a költözés...villám sebességgel zajlottak az események és hamarosan már abban a városban találtam magamat én is, ahol párom már dolgozott és aminek a kör...